Mónosbél község a Bükk-hegység délnyugati lejtőjén, az Eger patak kiszélesedő völgyében és annak mellékágában a hajdan fontos Mónos-patak két oldalán helyezkedik el. Az erre látogató, akár vasúton, akár közúton utazik, a község széle mellett halad el. Nem tudhatja, hogy betérve a községi bekötő úton, egy kicsi, de rendezett településen állhat meg.
Nem tudhatja, hogy az apró főtéren megállva mennyi szépséget láthat.
Láthatja a környéket uraló és őrző Bélkőt, a felhagyott mészkőtufa-fejtő zegzugos alakzatát, a még szinte érintetlen, valaha volt Kősor néhány házát, télen a 200 éves kicsi templomot, mögötte a végső nyughelyet és az egyik legfontosabbat: körös-körül a Bükki Nemzeti Park szélső erdőit. A Bükki Nemzeti Park nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő jelentőségű természeti és kultúrtörténeti értéke az országnak, és a szélén meghúzódó néhányszáz lakost számláló településnek Mónosbélnek.

Vízfőjének bő forrásai az ország egyik legnagyobb forrásmészkő-dombját hozták létre. Darázsköveiből szép jégkori növénylenyomatokat, csigaházakat gyűjthetünk. Patakja még a II. világháború előtt is 4 vízimalmot hajtott.

Mónosbél a XIII. században a Bél nemzetségé, XIV. századi okleveleinkben Bél, Albél néven szerepel. Eger ostroma idején a törökök elpusztították, csak a XVII. században népesült be újra. Katolikus temploma 1785-ben épült.